20 év az elhatározásig

Az egész úgy kezdődött, hogy a sors összehozott egy norvég férfival….

A férjemmel 2002-ben házasodtunk össze, majd sorban megszülettek a gyerekeink, 2002, 2005 és 2008-ban.

Úgy gondolom, rengeteg minden úgy alakult az életemben, ahogy szerettem volna. Kicsi korom óta mindig is azt tartottam a legfontosabbnak, hogy anyuka legyek, és a család egy fontos egység legyen az életemben. Ugyan lediplomáztam, de sosem érdekelt, hogy komoly karriert építsek. A diplomát is inkább úgy tekintettem, hogy szélesebb körben tudok majd munkát keresni, és több fizetésem lehet, hogy kényelmes életet tudjak biztosítani a családnak. Persze ez nem így alakult. Szerencsére. Jöttek a gyerekek, szépen sorban, ahogy terveztük. Majd azt vettem észre, hogy imádok velük lenni. Idő közben kétszer is költöztünk, többször is házat újítottunk fel, amiben mindig komoly szerepet vállaltam a munka szervezői, tervezői, beszerzési részében.

A férjem többször került új munkahelyre, és közben sokat fejlődött. Végül egy norvég cégnél kötött ki.

De időnként felmerült a kérdés,
hogy jó helyen vagyunk-e.

A férjem a gyerekekkel a kezdetektől fogva norvégul beszélt. Sokat utaztunk Norvégiába a férjem szüleihez, akik szintén sokszor meglátogattak minket.

És egyszer csak döntöttünk…