20 év az elhatározásig
Az egész úgy kezdődött, hogy a sors összehozott egy norvég férfival….
A férjemmel 2002-ben házasodtunk össze, majd sorban megszülettek a gyerekeink, 2002, 2005 és 2008-ban.
Úgy gondolom, rengeteg minden úgy alakult az életemben, ahogy szerettem volna. Kicsi korom óta mindig is azt tartottam a legfontosabbnak, hogy anyuka legyek, és a család egy fontos egység legyen az életemben. Ugyan lediplomáztam, de sosem érdekelt, hogy komoly karriert építsek. A diplomát is inkább úgy tekintettem, hogy szélesebb körben tudok majd munkát keresni, és több fizetésem lehet, hogy kényelmes életet tudjak biztosítani a családnak. Persze ez nem így alakult. Szerencsére. Jöttek a gyerekek, szépen sorban, ahogy terveztük. Majd azt vettem észre, hogy imádok velük lenni. Idő közben kétszer is költöztünk, többször is házat újítottunk fel, amiben mindig komoly szerepet vállaltam a munka szervezői, tervezői, beszerzési részében.
A férjem többször került új munkahelyre, és közben sokat fejlődött. Végül egy norvég cégnél kötött ki.
De időnként felmerült a kérdés,
hogy jó helyen vagyunk-e.
A férjem a gyerekekkel a kezdetektől fogva norvégul beszélt. Sokat utaztunk Norvégiába a férjem szüleihez, akik szintén sokszor meglátogattak minket.
És egyszer csak döntöttünk…
Fejezetek
- Be- és elfogadás
- Elektromos autók
- Dolgozom!
- Russ, Május 17,
- Az iskolai közeg
- Középiskola felépítése
- Második gyakorlati helyem – út a munka világába
- Munkaerőpiac
- NAV – Arbeids- og velferdsetaten
- Egy év
- Eper
- Sommerskolen
- Sankthans
- Kültöz(t)ünk
- Május 17.
- Szabadidő-sportolás
- Játszótér
- Iskolába menet
- Húsvét – Påske
- Vaffel – gofri
- Síeltünk
- Kommunális díjak
- Karácsony
- Azonnal cselekedni
- Covid-19
- A rendszer
- A norvég nyelv
- Árak
- Ha itt jársz… természet
- Ha itt jársz… az utakon
- Ha itt jársz… házak és kertek
- Autócsere
- Beköltözés
- Megérkeztük
- Utazás
- Előzmény