A norvég Alkotmány ünnepe
1814-ben, ezen a napon írták alá Eidsvoll-ban (Oslotól 70 km-re északra) a norvég alkotmányt (Grunnlov). Ez a Norvégok nemzeti ünnepe (Nasjonaldagen).
Előzmény
Norvég-Dán unió
Az Alkotmány megírásakor Norvégia nem volt független állam. A történetet dióhéjban onnan kezdődik, hogy 1536-tól norvég-dán perszonálunió állt fent, oly módon, hogy Dánia adta az uralkodót, de Norvégia egyes intézményeit és törvényeit megőrizhette. (innen a dán nyelvel való hasonlóság, amit ‹‹itt›› írok)
Svéd-Norvég unió
1813-ban Napóleon vereséget szenvedett a lipcsei csatában. Az akkori norvég-dán királyság is Napóleon mögött sorakozott fel, így békeszerződés kötésre kényszerültek. Ez a kieli békekötés Dánia–Norvégia és Svédország között. 1814. január 14-én írták alá, melynek értelmében Dánia királya, átengedte a svédeknek Norvégiát, cserébe Svéd-Pomerániáért.
Ilyen előzmények közt kezdték fogalmazni az alkotmányt. Ügyeltek arra, hogy meghagyják a „kiskaput” az esetleges Dániával történő újraegyesítés előtt, mert az alkotmány megtartotta a monarchia államformát. Az eidswolli gyűlés Keresztély Frigyest választotta királynak. 1814 tavaszán a norvégok szuverenitásért harcoltak. Ezt a feszültséget egy rövid, de döntő erejű hadjárat oldott meg, melyben a svédek győztek. A béke érdekében sikerült megállapodni a két államnak, mely alapján létrejött a svéd-norvég unió. Norvégia megtarthatta alkotmányát kisebb módosításokkal, és elfogadta a svéd királyt uralkodónak.
A független Norvégia
Az unió 1905-ig állt fent. Ekkor a norvég parlament megválasztotta Károly dán herceget Norvégia királyának, aki a VII. Haakon nevet vette fel. Felesége, Európa nagymamájának, Viktóriának unokája. Így Norvégia jelenlegi királya, V. Harald, harmad unokatestvére Anglia királynőjének, Erzsébetnek.
Előkészület
Valamennyire változtak az ünnepi szokások az évek alatt a kezdetekhez képest. Napjainkban óriási, az egész országot megmozgató ünnepséget jelent. Nagyobb városokban ágyúdörgés jelzi az ünneplés kezdetét.
Az egész ünneplés az otthonokban kezdődik, ahol ünneplőbe öltöznek az emberek. Akinek van nemzeti ruhát ölt, melynek neve „Bunad” (ejtsd: bűnad). Ez egy régiónként változó öltözet mind nőknek és férfiaknak. A nők ruhája általában földig érő, egy-két tájegységet kivéve. A szoknya egy mellény szerű, hímzett, félig nyitott felsőrésszel van egyben. Felülre egy különleges fehér, kissé buggyos ujjú inget húznak. Az öltözék általában sötétebb színű, bordó, sötétzöld, fekete vagy kék, de láttam már vajszínűt, világos kéket és világos szürkét is. Ilyenkor előkerülnek a különböző ezüst kiegészítők is, csattok, nyakékek, ezüstgombok és övek. Tájegységenként változik, hogy a nők tesznek-e a fejükre valamit, általában nem jellemző, de kisebb díszsapkák, kendők vagy szalagok elő-elő fordulnak. A ruhára sokszor fehér kötényt is kötnek. Az öltözék klasszikus bunad cipővel egészül ki.
A férfiaknak is különleges a ruházata. Természetesen passzol színben a helyi női viselethez. Leggyakrabban térd alá érő fekete nadrágból és rövid kabátból áll. A nadrág lehet kantáros, vagy sima. Alatta itt is a nőkhöz hasonló, fehér, buggyos ujjú inget vesznek fel. Az általában fehér, hosszú gyapjú zokni felér egészen a nadrág száráig. Gyakrabban látható kalap, mint a nőknél. A cipő szintén tradicionális.
A Bunad az esetek többségében gyapjúból készül, mert ilyenkor még sokszor viszonylag hideg van, illetve az emberek az időjárástól függetlenül szinte egész nap kint ünnepelnek.
A felvonulás
Az ünneplés Norvégiában mindenhol zajlik, minden városban és minden kisebb községben is. Ilyenkor kitűzik a norvég zászlókat.
Norvégiában az emberek kertjeiben is nagyon sok helyen van zászlórúd, ami biztos nem marad üresen ezen a napon.
Már viszonylag sokszor volt szerencsém részt venni a május 17-i ünnepen. A felvonulás számomra nagyon különleges élmény.
A felvonulást mindig az adott városi „bizottság” vezeti fel (Syttende mai Kommitee – május 17-ei bizottság). A csoport egyik tagja viszi a város zászlóját. Közvetlen mögöttük zenészek menetelnek. Utána jönnek a gyerekek. A Barneskole-tól kezdődően csapatokba rendeződnek, és a felvezetett útvonalon végigvonulnak a városon. Ezt úgy hívják, hogy barnetog azaz gyerek-vonat. A legkisebbek osztályonként vonulnak. A csapatokat időnként az adott iskola zenekara kíséri, remek felvonuló zenéket játszva. A „vonat” egyre idősödik. A Barneskole-t az Ungdomskole követi, majd a Videregående Skole-ba járók. Az egyik leglátványosabb eleme a felvonulásnak a „russ”-ok vonulása. Ők a végzős gimnazisták, akik egy hónapja tartó féktelen bulizás lezárásaként tekintik ezt az ünnepet. A russ-oknak külön ruhájuk is van, melyet ebben a bulizós időszakban hordanak, és természetesen ilyenkor is abban vonulnak. A ruha gyakorlatilag egy overál, piros vagy kék, színét a végzősök szaka határozza meg.
A felvonulási csoportok nemcsak iskolánként és osztályonként lehetnek, hanem sok sportegyesület is külön csapatba rendeződik. Ilyenkor az adott sportágat megjelenítik a ruházatukban vagy a felszereléseikben. Bizony, láttam már 10 fokban egy szál fürdőnadrágban és mezítláb vonuló srácokat, vagy focimezben, passzolgatva haladó sportolókat esetleg mazsorettező gyerekeket.
A gyerekek után jöhetnek a felnőttek. Ők egy-egy klubbot vagy egyesületet képviselnek a felvonuláson. Itt is 4-5 csoport közt találunk egy-egy zenekart, ami biztosítja a remek hangulatot.
A felvonulás általában a város egy nagyobb közösségi terén végződik mondjuk egy parkban. Ott beszédet mondanak és eléneklik a himnuszt.
A városban ilyenkor temérdek mennyiségű „Norvég nemzeti ételt” adnak el, azaz jelen esetben fagylaltot, gofrit és virslit.
A délután folyamán közösségi programok vannak, vagy az emberek hazamennek és otthon ünnepelnek tovább. Előkerülnek a finomságok és a norvég zászló színeivel díszített sütemények, illetve az ilyenkor is időszerű Kransekake.
Sajnos idén ez is, mint minden közösségi program elmarad, csakúgy, mint tavaly. Ha majd újra minden a normál kerékvágásban működik, ez az egyik olyan dolog, amit a Norvégia iránt érdeklődőknek nem szabad kihagyni!
