Utazás

Pakolás

Alapvetően azt terveztük, hogy ha lehet, saját bútort viszünk, de nem várt nehézségekbe ütköztünk. Nagyjából az utazás előtt egy hónappal elkezdtünk csomagolni. Minden dobozt lemértünk, és a vinni tervezett bútorokat is, így kiderült, hogy túl sok, amit kiszállítatnánk. 1 tonnás teherautóra szerződtünk, amit még megtoldottunk egy 350 kg-os utánfutóval. Ebbe éppen hogy belefértünk bútorok, könyvek és sok személyes cucc nélkül.

Az utolsó hónapban folyamatosan búcsúzkodtunk a családtól és a barátoktól, remélve, hogy sokan meglátogatnak majd. Rengeteg segítséget kaptunk a családtól és a barátoktól. Gyakorlatilag az utolsó héten minden nap főzött ránk valaki. Nagy köszönet Marcsinak és Istvánnak, akik még az indulás előtt is vacsorával készültek és Verának, aki pedig az útra készített szendvicseket az egész családnak. Jöttök még a mi utcánkba! – remélem.

Indulás

Végül összepakoltunk és indulásra készen voltunk. 2020 július 12-én este indultunk. Azért ekkor, mert úgy terveztük, hogy nem állunk meg sehol sem éjszakára. 13-án indult Hirshals-ból a komp este 10-kor Larvikba, amivel Norvégiába értünk. Egyrészt azért nem terveztük a megállást, mert két cica is utazott velünk és elég bonyolult lett volna velük megszállni. Másrészt, már az is bonyolult volt, hogy a telepakolt autóba még külön készüljünk arra, hogy az éjszakázáshoz legyen nálunk ez-az. Tehát végig nyomtuk felváltva. Nem előszőr, és valószínüleg nem utoljára.

Szerencsére nem volt különösebb fennakadás a Covid járvány miatt, egyedül a Német – Dán határon szedtek ki a sorból, de csak átnézték az útleveleket. A kompot is kényelmesen elértük, sőt, itt sem volt különösebb ellenőrzés. Ekkor 10 nap karantén várt mindenkire, aki külföldről lépett Norvégiába, de ezt külön nem ellenőrizték.


Érkezés

14-én érkeztünk meg a komppal, hajnal 2-kor. Skientől Larvik kb. 35 perc. Volt segítségünk a ház keresésben is. A férjem unokatestvére ebben a városban lakik, és amit mi kinéztünk házat, azt ő személyesen is megnézte. Így akadtunk erre a házra, ami elég öreges ugyan, de így, hogy már Skienben vagyunk jó pár hónapja mondhatom, hogy nagyon jó helyen van. A körzeti iskolák remekek, a férjem és a nagyfiam gimnáziuma sincs messze. Amíg nem volt olyan hideg, biciklivel jártak  munkába, iskolába.