Gazda(g)ság

A következő fejezetet apropóját egy cikk adta, amit 2021 elején olvastam. A lényege az volt, hogy Norvégiában 2020-ban már több új autót adtak el tisztán elektromos hajtással, mint a többi kategóriában összesen (benzin, dízel, hibrid). A cikket egy közösségi oldalon belinkelve találtam, ahol sok olyan megjegyzést láttam, ami „a nekik könnyű, tele vannak olajjal” sztereotípiát ismételte. Mivel engem is érdekel a Norvégok sikertörténete, egy kicsit beleástam magam a témába. Sok érdekes cikket olvastam el, amiket most összefoglalok a teljesség igénye nélkül.

Csak az olaj?

Papíron mindent rosszul csináltak mert:

óriási az állami szektor aránya (60%), amely a szabadpiac képviselői szerint gátolja a versenyt, a befektetést és a növekedést,
drága a munkaerő, és nagyon erősek a szakszervezetek,
magasak az adók,
bőségesen költenek szociális hálóra,
mindenkinek jár nyugdíj, ingyenes az orvosi ellátás és az iskola.

Vagy lehet, hogy mégis ez vezetett eredményhez?

Kezdjünk egy kis előtörténettel

Ha megnézzük Norvégiát az 1800-as évek elején, akkor egy nagyon szegény országot látunk.

Fő bevételi forrásai ekkor a gazdálkodásból, a halászatból és a tengeri áruszállításból álltak. E mellett növekedésnek indult a fa-, a papír-, a textilipar és a gépgyártás. Kiépült posta-, vasút- és telegráfhálózattal rendelkeztek. Az évszázad végén külföldről hívtak tapasztalt mérnököket, hogy segítségükkel vízierőműveket építsenek. Az 1900-as évek elején a többi ipari országhoz képest a jelentősen lemaradt Norvégia új gyárakba fektetett be, a meglevőket pedig folyamatosan modernizálta. Mindkét világháborúban semlegessé nyilvánította magát az ország, de nem kerülte el a háború. A németek stratégiai célból megszállták az országot 1940-ben. Norvégiát a II. Világháború után kapott Marshall-segély segítette ki a szegénységből. A juttatás mellett az állam jelentősen visszafogta a lakossági fogyasztást; jegyrendszert vezetettek be, és korlátozták még az új autóvásárlást is. Ezeknek köszönhetően Norvégia jelentős gazdasági növekedést ért el az 1950-es évektől kezdődően.

A hollandok már a századforduló környékén találtak olajat, de a nagy áttörést az 1959-ben, a norvég partoktól délre eső tengerben feltárt földgázmező hozta meg számukra. Ennek következtében a norvégok is kutatásba kezdtek az Északi-tengerben. Mivel sem tőkéjük, sem tapasztalatuk nem volt ehhez, így külföldi, főleg amerikai cégeket vontak be a próbafúrások elvégzéséhez, de nem találtak olajat. A legkitartóbb a Phillips Petroleum Co. cég volt.

Ekofisk olajmező, 1969 december 23.

Ezzel a szép karácsonyi ajándékkal kezdődött minden. Még itt az elején osszuk is ketté, hogy mi kellett ahhoz, hogy az olaj megtalálása után Norvégia ma itt tart, ahol: szerencse és tudatosság.

Szerencse

Egyértelműen szerencsének mondható, hogy pont, a pár évvel korábban felosztott tengeri határain belül találták az olajat. És az is a szerencséhez tartozik, hogy a 70-es években az olaj ára drasztikus emelkedésbe kezdett. Sőt, az is szerencse, hogy jóval nehezebb kitermelni az olajat a tengerfenékről ilyen zord időjárási körülmények között, mint a világ sivatagos területein. Ez megkövetelte, hogy nagyon komoly technológiai fejlesztéseket vigyenek véghez.

A tudatos gazdaságpolitika ezzel vállvetve pedig a következő volt

Előszőr is a norvégok nem szégyellik azt beismerni, ha valamihez nem értenek. Nem tanulták, nem volt tapasztalatuk benne. Nagyon komoly összegeket költöttek szellemi tőkére és fejlesztésekre. Az új iparághoz új, tanult munkaerő kellett. Az alapoktól kezdték. Rengeteg bölcsőde- és óvoda helyet teremtettek. Ezzel segítve a nők munkába állását, mint pedagógusként, mint dolgozó anyaként. Például számomra érdekesség, hogy nagyon sok, más országokban tipikus „férfi” munkának számító pozícióban nagyon sok nő dolgozik, beleértve a politikai-, üzleti és hadászati területeket is. Alapjaiban reformálták meg az oktatásukat. Egyetemeket létesítettek, ahová a tengeren túlról hívtak előadókat. Idővel olyan kutatási, kitermelési technológiákat, gépeket és berendezéseket fejlesztettek ki és értékesítettek a világpiacon, amelyek nyomán az északi ország ma is a tengeri olajtechnika élvonalába tartozik.
Új iparágakat fejlődtek, adókedvezményeket és állami támogatást kapott a kutatás és a fejlesztés.
1972-ben állami olajtársaságot hoztak létre (Statoil).
Megújuló energiaforrások hasznosítását fejlesztő cégekbe fektetnek.

Nem „öntik” a pénzt az országra. Átlagban az olajbevételek 3%-át költheti el az állam a norvég költségvetés megsegítésére (-0,2-5,1% között mozoghat ez a ráta, az 5,1%-os rekordkiadás 2020-ban volt a Covid miatt). Ez által megmarad a vállalkozási kedv, nem szállnak el a bérek. Az olajszektorban dolgozók jövedelme így is magasabb, és sok munkaerőt szív el más gazdasági ágazatokból. Ennek a hatását próbálják optimalizálni.
A norvég jegybank folyamatosan figyeli a korona árfolyamát, és beavatkozik, ha túlságosan felértékelődik a pénz, úgy, hogy kamatot vág. Jelenleg 0,25% az alapkamat.
Az emberek teljesen megbíznak az államban. Senkinek eszébe sem jut, hogy esetleg politikusok, alapkezelők vagy egyéb befektetők lecsípjenek pénzeket az alapból.
Ennek egyik hozadéka, hogy az adóbevallások nyilvánosak. Ugyan 2014-től már nem lehet más bevallását anonim módon böngészni, ha valaki megnézi, értesítést küldenek az érintettnek. Természetesen ez a politikusokra is igaz, az ő bevallásukat is bárki megnézheti. Ez nagyban növeli az átláthatóságot.
A gazdasági mutatók bárki számára elérhetők.
A munkavállalók erős kezű szakszervezetekbe tömörülnek, ahol érdekeiket maximálisan képviselik. Kétévente vannak teljesen nyilvános bértárgyalások. A norvég emberek szavazáson nemet mondtak a béreik azonnali emelésére, miután „ömleni” kezdett az országba az olajkitermelésből származó bevétel. Elfogadták, hogy a pénz legnagyobb részét vissza kell forgatni a gazdaságba, mert hosszútávon ez a jobb megoldás.
És kellett még az elengedhetetlen norvég mentalitás. Ezek: önfegyelem, kötelességtudat, segítőkészség, elfogadás, egymás jogainak elismerése és tiszteletben tartása.

Globális Állami Nyugdíjalap (Statens pensjonsfond utland)

A norvég Parlament (Sortinget) 1990-ben megteremtette a jogszabályi hátterét annak, hogy egy olyan pénzügyi alapot hozzanak létre, ami körültekintően használja fel az olaj- és gázbevételeket. Tehát a bevétel ne közvetlen az állami költségvetésbe kerüljön, hanem egy független vagyonalapba. Már a neve is arra utal, hogy az alapot kizárólag külföldön lehet befektetni (utland-külföld), tulajdonosa a norvég állam (staten-állami) és hogy a jelen-, és a jövő generációját is segíti (pensjonfond-nyugdíjalap). Nagyon komoly előkészítés és stratégia kidolgozása után 1996-ban fektették be az „első koronát – egész pontosan: 1 981 128 502 koronát az alapba.

Befektetések

Az alapnak 2021 elején 74 országban, 9202 vállalatban és 3 beruházási területben vannak befektetései. Ezzel a világ legnagyobb független pénzügyi alapja. Az alap 2016-ra elérte, hogy bevételeinek nagyobb része származik már a befektetésekből, és nem az olajpénzekből.

A három beruházási terület: részvény (66-70%), állampapír (26-29%) és ingatlan (2-3%).

Részvények

A világ összes részvényének nagyjából 1,5%-át birtokolja az alap.
Fegyvergyártókba és dohánykonszernekbe nem invesztálnak.
Legnagyobb befektetései: Microsoft, Apple, Amazon, Nestle, Alphabet (Google), Shell.
A kőszén termeléssel rendelkező vállalati részvényeket 2015-től folyamatosan eladják.
2019-ben arról döntöttek, hogy értékesíti a kizárólag olaj- és gázkitermeléssel foglalkozó vállalti részvényeit. A megállapodás alapján olyan gáz- és olajipari cégekben megtartja a részesedésüket, melyeknek van megújuló ágazata.

A lépésnek két fő oka van; egyrészt az erős társadalmi nyomás, miszerint környezetvédelmi okokból az olajkitermelés és felhasználás csökkenése elengedhetetlen, másrészt a gáz- és olajár változás miatt fellépő alacsonyabb kockázat elérése.

Állampapírok

Legnagyobb kötvényállományai: Amerikai, Japán, Német, Francia, Britt.

Ingatlanok

Helyileg Észak Amerikában (New York, Boston, Washington D.C., San Francisco), Európában (London, Paris, Berlin, München) és Ázsiában (Tokió) rendelkeznek ingatlannal. Szektor alapján irodaházakat, kiskereskedelmi ingatlanokat és raktárépületeket tulajdonolnak.

Jöjjenek a számok

Jelenleg 11 000 000 000 000 korona körül mozog, azaz nagyjából 374 000 000 000 000 ft. (https://www.nbim.no/no/) Ezen az oldalon folyamatosan lehet követni az azonnali árfolyamát.

Összehasonlításként: Magyarország 2020 évi tervezett költségvetése kerekítve: 21 000 000 000 000 ft (parlament.hu/irom41/06322/06322.pdf), azaz 17 évig tudná a norvég alap fizetni a teljes magyar állam kiadásait.

2019-ben a norvég GDP (BNP) 14%-a származott az olajágazatokból származó bevételből. Ez korábban, 2008-ban még 26% volt.

Természetesen ez fiktív pénz, ami a korábban felsoroltak alapján befektetésekben állnak.

Egy-két érdekes példa más olajipari országról – avagy máshol mit kezdtek a szerencsével

Hollandia

Dutch disease – holland betegség. A kifejezést 77-ben írták le előszőr, utalva a 60-as évek holland gazdasági helyzetére. A hollandok a gázból származó bevételük nagy részét elköltötték szociális juttatásokra és a gazdaságuk megszilárdítására. Ezzel rövid távon jót tettek, de egyben növelték devizájuk értékét is. Így drágábbá vált exportra termelni. Aránytalanság lépett fel különböző gazdasági ágazatok közt.

Venezuella

Itt is állami olajvállalatot hoztak létre, de kormány összetétele inkább az elnökhöz hű emberekből mintsem gazdasági szakértőkből áll. Az ország olajexportálló vállalattá vált, az olajbevételekből tartotta fent az országot. Így az olajárak változása teljes mértékben kihatott az ország gazdaságára.

Szaud-Arábia

Szintén nagyon függ az olajár változástól. Az olaj a költségvetési bevételek 87%-át adja, a GDP 42%-át és az exportbevételek 90%-át. Ez komoly függőséget okoz. Az állam nem fektetett be az oktatásba, a nők minimális hányada dolgozik, jelentős a vendégmunkások aránya.

Kuvait

Annyi pénzük volt az olajból, hogy alapítottak egy tőzsdét az olajmilliomos részére, hogy tudják hol befektetni a pénzüket. A befektetésekhez mindenféle fizetési forma elfogadott volt, még az utólag kitöltött csekkek is. Így egy idő után olyanok is befektettek, akik nem rendelkeztek elegendő tőkével. Szóbeli ígéretet is elfogadtak fedezetűl. A lavinát 82-ben egy fedezet nélküli csekk indította el. Utóbb kiderült, hogy sok esetben offshore fantomcégek és nem gazdasági vállalatok álltak a részvények mögött. 29 ezer ilyen, fedezet nélküli tranzakciót találtak, összesen több mint 90 milliárd dollár értékben. A tőzsdei összeomlás kiterjedt más iparágakra is, az emberek ki akarták menekíteni a pénzüket a bankból. Így bedöntötték vele a bankrendszert is.

Még folytathatnám a sort az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral, Iránnal, Oroszországgal és az Egyesült Államokkal. Minden állam kicsit más olajpolitikát folytat kisebb-nagyobb sikerrel. Arra már minden állam rájött, hogy az olajcsapok egyszer csak kiszáradnak, és akkor a kieső bevételeket valahonnan pótolni kell.