Sankthans

Szent Iván éjszakája

Bár csillagászatilag a hivatalosan június 20-ról 21-re eső éjszaka a legrövidebb, a világ mégis június 23-án ünnepli Szent Iván éjszakáját.

Eredetileg ez egy pogány népszokás volt. Nagyon régről vannak feljegyzések, hogy tűzgyújtással ünnepelték a nyárközepet (midtsommer). Az 5. századtól említik együtt keresztelő Szent János születésnapjával, egyházi jelleget adva az ünnepnek. Magyar nevét a június 24-én lévő, Iván napról kapa. A nap elcsúsztatásának még egyik lehetséges oka, hogy pont hat hónap van karácsony előestéjéig, egyben a leghosszabb éjszakáig.

A skandináv országokban mindenhol ünnepelnek ezen az éjszakán.
Ez az ünnep Norvégiában szerintem elég különleges. Nem munkaszüneti nap (és a másnap sem, pedig jó lenne), de az emberek mégis kellőképpen megünneplik. És mivel mégiscsak a legrövidebb éjszakáról szól az ünnep, sokáig tart a móka.

Munka után gyülekeznek a baráti társaságok, családok. Aki teheti, esetleg rendelkezik vele, hajóra száll. Aki nem, az próbál vízpart közelébe menni. Ennek azért van jelentősége, mert délután 6-kor, a vízen tartózkodó yachtok és hajók egy vezérhajót követve kiúsznak a nyílt tenger felé. Ez számtalan hajót jelent, és az egész igen látványosnak mondható.

A buli viszont este kezdődik. Amint kicsit sötétedik, nagyjából 23 óra felé, a vízpartokon korábban felállított máglyákat meggyújtják. A máglyák raklapokból állnak általában és elég nagyok. Nagyon varázslatos, ahogy egy városban a vízparton sorra láthatóak ezek a tüzek.

Korábban, mikor kisebbek voltak a gyerekek jártunk már kint ebben az időszakban. Nagyon lenyűgözött a kihajózás és az örömtüzek gyújtása a partokon.

Itt Skienben ugyan pár órát lemegy a nap, de bizony van olyan terület, nagyjából közép Norvégiától, ahol ugyan lenyugszik a nap, de igazán sötét nem lesz, és persze olyan is van éjszakon ahol heteken át éjjel-nappal süt.

Ennek persze megvan a böjtje télen, de ez egy másik történet.