A környék, ahol előszőr laktunk
Mivel a karantén csak annyit jelentett, hogy közösségbe nem mehetünk, így a környéket körbe tudtuk biciklizni és sétálni. Többször letekertük az utat az iskolákhoz, hogy a gyerekeknek rögzüljön. Skienben (is) fizetős az úthasználat, ami azt jelenti, hogy a városban található kapukon áthaladva díjat kell fizetni, kivéve ha elektromos az autó. Így nem sokat használtuk az autót.
Szerencsére, ahol lakunk, nagyon közel van az erdő, tele túrautakkal. A közelünkben van egy lovaspálya, ahonnan fel-fel vezetik a zsokék a fogatukat, így többször találkoztunk már ilyennel. Egy-egy hegytetőnek vicces a neve.
Norvégiában van olyan óvoda, ahol a gyerekek kizárólag kint vannak, maximum egy fedett beülős hely van, ahol esznek. A környékünkön az erdőben találtunk egy erdei játszóteret. Lehet, hogy ez egy erdei óvoda, de az is lehet, hogy csak a helyi óvodák szokták használni. Ahol lakunk ott van egy ovi, ahonnan a gyerekek hetente többször is elmennek hátizsákokkal túrázni. Elképzelhető, hogy oda mennek.
