Miért?
Két nyelv és számtalan dialektus
Norvégiában két hivatalos írott nyelv van, a bokmål és a nynorsk. Ahogy a térképen is látható, a nynorsk-ot főleg az ország nyugati részén használják.
Norvégia 1380-1814-ig Dán fennhatóság alatt állt és a hivatalos nyelv is a dán volt.
Az 1850-es években Ivar Aasen költő önálló norvég nyelvet akart létrehozni, amely eltér a dántól. Az új nyelv nem egy új dialektus volt, hanem a Aasen által megalkotott mesterséges nyelv, amelyet a nyelvész az összes norvég dialektusból rakott össze. 1885-től a nynorsk hivatalosan is elismert írásbeli nyelv lett.
Mivel az országban több, mint 400 éven keresztül a dán volt a hivatalos nyelv, a politikai és gazdasági okok miatt nehezen tudott teret hódítani magának az új norvég nyelv.
Ezért mondhatjuk, hogy a bokmål jobban hasonlít a dán nyelvre, mint a nynorsk-ra.
E mellett Norvégiában rengeteg dialektust is beszélnek. A dialektusok ritkán térnek el egymástól írásban, de szóban annál inkább. Kialakulásuk egyértelműen az ország földrajzának köszönhető. A magas hegyek, az időjárási viszonyok és a fjordok is nehezítették a lakosság keveredését.
A dialektusok számtalan vicces szituációt szülnek. Néha nagyon eltérően beszélik a nyelvet, és a különböző dialektust beszélők viccesen próbálják utánozni egymást. Ezek az eltérések a teljes hangskálát jelentik, tehát nemcsak egy-egy szót ejtenek másként, hanem teljesen más akcentussal beszélnek.
A Skien város oldalon belinkelt videó is mutatja, hogy a különböző területekről érkezők hogyan is ejtik a város nevét.
Ne gondoljuk, hogy a norvég olyan nagyon kemény nyelv, mint mondjuk a holland vagy a német. Nagyon dallamos és az intonáció is fontos. E miatt fordulhat elő két azonos alakú szónál, hogy más hangsúllyal mást jelent. Ami a germán nyelveket is jellemzi, itt sincs „elég” mássalhangzó, így bizonyos hangok kiejtése függhet attól, hogy milyen betűkkel írtuk együtt. Sajnos ez nem könnyíti meg a nyelvtanulását. Így van az, hogy Skien-t is /séen/-nek ejtik a helyi dialektusban.
