A gyakorlati időszakom és ezzel együtt a támogatásom február közepével járt le. Az iskola már az elején mondta, hogy nem tudják megígérni, hogy a gyakorlati idő után tudnak-e alkalmazni. Sajnos ez így is lett…
De azért nem sokáig. Pontosan 4 hétig. Ami valójában jól is jött, mert közben apukám jött minket meglátogatni és így végig vele tudtam lenni.
Aztán hívtak a skieni suliból, hogy ráérek-e, mert valaki lebetegedett és be tudnék-e ugrani a helyére. Ez 4 hetet jelentett 80%-ban. Hogy ez mit is takar ez a munkaviszony, azt a „Munkaerőpiac” fejezetben magyarázom el.
Így megkaptam életem első rendes, norvég állását! Nagyon örültem neki. A feladatom ezzel együtt komolyabb is lett. A Értékesítés, szolgáltatás és turizmus szakosok épp a könyvelés alapjait tanulták, és ehhez kellett olyan, aki valamennyire ért hozzá. Na most én tanultam a főiskolán, de nem jeleskedtem belőle, így egy hétvége alatt muszáj volt legalább az alapokat megtanulnom. Szerencsére a nagyfiam tudott benne segíteni.
Az iskolában többször is volt olyan helyzet, hogy 2-3-4 diákkal kiültünk egy csoportszobába és kvázi tanítottam őket könyvelésre. Izgalmas volt.
Miután letelt a 4 hét, ismét elbúcsúztam a skieni iskolától. Viszont ami ebből a leghasznosabb volt, hogy már fel tudtam mutatni norvég munkaviszonyt, és kaptam referenciát az iskolától, ami Norvégiában rendkívül fontos.
Ekkor megint mellém állt a szerencse. Egy ismerősnek egy ismerőse a szomszédos város gimnáziumának igazgatója. Beajánlott engem, aki kapva kapott az alkalmon, mert ők is pedagógiai asszisztens híjában voltak. Tehát épp, hogy véget ért a munkám, rá pár napra máris kaptam egy új, szintén megbízásos munkát Larvikban. Itt leginkább a „Éttermi és Ételtanulmányok” szakon voltam, de itt egy szervezetbe tartozik a Értékesítés, Szolgáltatás és Turizmus szakkal, ami már nem volt ismeretlen a számomra, ahol szintén szükség volt a segítségre. (Megjegyzem, hogy miután megegyeztem a larviki iskolával, ismét hívtak Skienből, hogy vissza tudok-e menni 20%-ban. Nemet mondtam, mert addigra már elköteleztem magam, ráadásul Larvikban 90%-ban szerződtem le).
A Éttermi és Ételtanulmányok szak izgalmasnak ígérkezett, mivel két napot a diákok konkrétan az iskolában kialakított konyhában dolgoztak: sütöttek, főztek és a konyhát tartották rendben. Ebbe csöppentem bele én is. A szerződésem az iskolai év végéig tartott.
Ezek után izgatottan, kicsit aggódva de bizakodva vártam a következő iskolaévet, hogy kapok-e munkaajánlatot a következő időszakra.
Szerencsére így történt…
